A kinőtt héj

Vékony görnyedtségben ívelt át felette a sötét éjszaka magánya. Pontokban felcsillanó holdsugarak vágtak mezsdjét a végtelen mindenség, és a halandó lét közé, ahogy a sűrű folyam habzó nyalábjai a partot mosták. Hűvös szél borzolta a fákat, míg az éj hangjai ringatták az álmok bölcsőjét.  A néma nyugalom, lassú léptek nyomát hagyva, fogta a mardosó kétely… Tovább »

Készülődéssel vegyített fülledt várakozás. Forró párától nedves tükrök, parfüm permettől nyirkos, fanyar éterben táncoló ritmikus dallamok. Kéjes lassúságban vonagló órák a vágyakozástól felhevült gyötrelmek előszobájában. A sűrű necc óvatosan kúszik fel a lábfejről combközépig, hogy az igéző csipke ölelésében végezze be útját. A csíptető bilincsként kattan a csábító fekete karján, így láncolva azt végleg magához. A csípőt lágyan simogató fodrok vékony sávban futnak tovább… Tovább »

Világos gondolatok, csodálkozással vegyített, őszinte mosolyok, és a hálás öröm mindent elsöprő érzése. Három barát, három eltérő élethelyzet, három különböző személyiség, egyetlen közös pont: ÉN  Látni könnyebb, mint érezni, ahogy érezni is, mint átérezni. Az érintettség ellenére objektív tanácsot adni, támogatni, vagy egyszerűen csak hallgatni. Különbözőek, mégis nagyon hasonlóak, erősek miközben legszívesebben összetörnének. Hagyni megtörténni, láttatni mindazt, amit Ők nem akarnak, tudnak, mernek még…. Tovább »

Az ajtó mögött magunkra hagyott állapot törvényszerűen ismét mozgásba lendíti gondolataink fogaskerekét a látogatónkkal kapcsolatosan, az enyémet legalábbis mindenképp. Elkezdem kibontani, részleteiben megvizsgálni, majd egészében értelmezni a történteket. Mindennek legalább két oldala, nézőpontja van, és akár egészen más értelme a túloldalról nézve mint, amit mi egymagunk próbáltunk neki adni. Az, hogy mennyire van lehetőségünk a másik oldal teljes megismerésére, általunk… Tovább »

Az emberi kapcsolatok, mint egy végtelen labirintus ajtói, kísérik az életem. Nem tudom mikor, és milyen ajtó nyílik meg előttem, csak azt, hogy sorra nyílnak, tárom ki őket. Az ajtók mögött nem tudom ki vár, és azt se, hogy ki nyomta le a kilincset… Én állok az Ő kapujában, vagy Ő az enyémben? Én tanulok Tőle,… Tovább »

Nem veheti el Tőlem senki, mert nem úgy kaptam, rakták elém, vagy nyújtották át, mint egy jutalmat… megdolgoztam érte, és most magamat ajándékoztam meg vele. Sokáig próbáltam menekülni a döntések, a “helyesnek” vélt út választása elől, mert úgy éreztem nem tudok még rálépni. Nincs erőm, mondogattam, most még nincs. Pedig mindvégig tudtam, tisztában voltam vele, hogy… Tovább »

A valóságot felfalja az itt, és most érzése, eltűnik minden mi korábban fogva tartott, szertefoszlik minden mi a jövőben aggasztott. Te, Én vagyunk, és létezünk. Karjaid védelmezőn óvnak, szavaid oltalmazón simogatnak. Kérdéseid szavaim szülik, kíváncsiságod hangom éltetik. Félelmeim őszinte tekinteted söprik félre, bizalmam tetteid adják.  Szemed tükrében látom magam, és Te visszatükröződsz bennem. Nincs kérdés,… Tovább »