Vegyes érzelmek ébresztenek… nem vagy velük egyedül.
„Ugye nem döntöttünk rosszul?”… nem érted, egy pillanatra nem érted.
„Az éjszaka… ugye nem rontottunk el mindent, ugye nem romlik el tőle az, ami még megvan?”
„Nem, nem döntöttünk rosszul, még mindig ugyanaz az ember vagy számomra.”
Egymás karjaiban indul útnak nap.
Búcsú… a félelmek ismét ott vannak benned, tudod, jól döntöttetek, de az ismeretlen félelemmel tölt el. Félsz, hogy más nem látja meg benned mindazt, amit Ő meglátott, félsz, hogy más nem tart majd szerethetőnek. Megnyugtat, meg tud nyugtatni, tudja, mit kell mondani… ismer. ” Hagyd magad szeretni, ahogy nekem hagytad!”
Ne kérdőjelezz meg semmit a múlttal kapcsolatban, ne szedd ízekre… minden úgy volt igaz, és valós, ahogy akkor érezted, érezte, éreztétek.
Hagyd elmenni, engedd el magadból.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: