Felkavar, sok minden olyan könnyen felkavar.
Múlt, a múltat nem tudod, soha nem tudtad elengedni, a lényed egy része esszenciálisan őrizte, és őrzi most is. Bosszant, felkavar, nem érted mit láttál, mit láthattál akkor, és leginkább benne. Nem ért, idegesítően nem ért… buta, végtelenül buta.
A kontraszt, a hatalmas kontraszt az, ami felkavar. Ő, és a másik Ő. Régen ez megnyugvással töltött el, volt hova, volt kihez hazamenni, átölelni. Átölelni, és hálát adni, mindig hálás voltál érte, neki… a támogatásáért, a biztonságért, a lényéért, azért, amit neked adott.
Szerettél kapcsolatban lenni, vele szerettél kapcsolatban lenni, jól működtetek együtt, sokáig azt gondoltad jól működtök együtt. Idővel kezdted csak érezni, hogy sokat vállaltál, túl sokat vállaltál. A terheket nem tudtad csak Te cipelni, egy életen át nem, csapdába estél.
A „lányok” búcsú bulit szerveznek, Rád is számítanak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: