Félsz, rettegsz, nem találod a nyugalmat, a napok alatt megteremtett elfogadás, tudatosság egy pillanat alatt eltűnt, a helyzet kimosta belőled. Felriadsz, folyamatosan felriadsz, az éjszaka megtépáz, jobban, mint az elmúlt napok bármelyike. Ő-t akarod, úgy érzed, csak Ő tud, tudott megnyugtatni a múltban, a még nagyon közeli múltban. Vágyod Ő-t, a teste melegét, a lelke nyugalmát, a békéjét. Egyedül vagy, egyedül érzed magad.
A kétségbeesés felemészt, összeomlasz… az éjszaka elnyelt, és ébren is tovább kínoz. Segítség kell, külső segítség, kell a megerősítés. Minden, amit érzel, gondolsz, tudsz, látsz, vagy vélsz, kell, hogy megerősítést kapjon.
Sok mindennel tisztában vagy, napról napra tisztábban látsz… de hiányzik, valami még mindig hiányzik, amitől a helyére kerülnének a dolgok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: