A magas érzelmi intelligencia képessé tenne önmagad ösztönzésére, fejlesztésére, az élet, vagy önmagad ásta gödrökből történő kimászásra, önsegélyezésre. Legalábbis, és itt jön a “HA”, ha ezt a képességet elsajátítottad, megtanultad volna, és az EQ-d nem csak abban merülne ki, hogy definiálni tudod, padlón vagy. A tudatos érzelmi állapotba kerülést Te csak egy irányba vagy képes alkalmazni, de azt mesterfokon.
Mégis, hogy van ez? Képes vagy felfogni, érzékelni, dokumentálni az állapotodat, de megtanulni kezelni már nem? Mi ez, ha nem az IQ-d bosszúja?
Évekig tanultál… kezdetben kötelességből, elvárásból, később magad miatt. A tanult intelligenciád mégsem tesz képessé az érzelmi kiegyensúlyozottságra, a környezet körülményeivel, és nyomásaival szembeni küzdelemre.
A kutatások azt bizonyítják, melyet nyilván brit tudósok folytattak le, hogy az egyén sikerességét a magasabb EQ jobban befolyásolja, mint az IQ. Ergo, érzelmi életed tekintetében cseszheted az iskolapadban töltött éveket.
Tehát vagy marad a hiperérzékenység a világ eseményeire, empátia, és eseti, szociális túlcsordulás embertársaid iránt, vagy ismét beülsz az iskolapadba.
A saját érdekedben tanulnod kell, pótolni a hiányosságokat, és megcsinálni az élet iskolája által feladott leckéket napról napra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: