Úgy esett, hogy éves szűrésre voltál hivatalos. Ez, az a fajta zártkörű rendezvény az egészségügyi bulik listáján, melyre mi nők, a befektetett idő tekintetében, közel annyit készülünk, mint egy röpke légyottra. Legalábbis a megelőző munkálatokat figyelembe véve mindenképp, miközben, a várható élvezeti faktor fényévekben mérhető a legpocsékabb liezonhoz képest is.
A sminket ugyan, az erős megvilágítás ellenére is, elhagyhatod, és a “little black” is inkább a vállfán lógjon, mint rajtad, de minden más szigorúan marad. Kis izgalom, várakozás, a megfelelő pillanatban történő kitárulkozás, majd agyalás, akár hetekig is. Hív, nem hív, most akkor mi van? Ja, hogy ez, az az eset, amikor kicsit se örülnél annak, ha rád telefonálna idő előtt?
Hát itt vagy Te most, egy újabb állomásán, ennek a véget nem érő randisorozatnak.
Megy minden a szokásos menetrend szerint, kis csevegés, futó, hogy vagyunk, hogy vagyunkok… már már idilli a hangulat. Csak remélni tudod, nem vágja ezt haza, a folyton visszatérő kérdésével.
Mikor is óhajtod drága méhed termékenységi funkcióit aktiválni, ezáltal társadalmunk termékeny, és produktív tagjává válni?
Lássuk csak, mikor is? Talán, ha összevakartad magad érzelmi romjaidból, talán, ha lenyelted a békát, hogy Ő nem akart téged a vágyaiddal együtt, és akkor, de csak akkor, ha sikerül “összekukáznod” egy újabb hímnemű egyedet, aki valamilyen perverz módon tőled akar majd gyereket az ősi módszer alapján. Sajna a kémcsöves előállítás még mindig nem a Te gusztusodnak való. Fene a pofádat, meg a pénztárcádét is, mi?
A kérdezz, felelek szerencsére most csak a fejedben játszódik le, mindenesetre, nálad ott voltak a válaszkártyák.
A lelki nyugalmad meghagyása, vagy a megteremtett idill következményeként, de idővel a textil is lekerül rólad. Te próbálsz ellazulni, már amennyire egy ilyen helyzetben lehetséges, és Ő is teszi a dolgát. A szokásos, és megszokott forgatókönyv alapján zajlanak az események egészen mostanáig.
A mai alkalommal azonban, randipartnered késztetést érez, hogy ultrahangos vizsgálatnak is alávessen. Nem tiltakozol, úgy vagy vele, mégis mi bajod lehet abból, ha alaposabban is körbenéz odabent. Tartotta is magát ezen hozzáállásod a kérdéskörhöz, egészen addig, míg meg nem érkezett az első “hozzászólás”.
“Magának ragyog a méhe”!
Ezt csak így, minden előzetes nélkül, bele az éterbe. Azt hitted “behallottad”. De nem, nem hallottad rosszul, és igen, ragyog a méhed.
Na baszki… Ennyit bírtál csak kinyögni, és döbbenten visszakérdezni, hogy akkor most úgy ragyog, mint Chernobil a sugárzásmérők kereszttüzében, vagy, mint a fénysugár a sötét éjszakában mielőtt örökre kihunyna?
Nézőpontodból tekintve egyik eshetőség sem tűnik túl kecsegtetőnek, de adott helyzetben ennyire futja Tőled.
Ő elmosolyodik, majd odafordítja a monitort, hogy a saját szemeddel láthasd Te is. Kell ugyan némi útbaigazítás a tekintetben, hogy mit is kell nézni, elvégre nem sűrűn látod viszont a saját méhed profilképét, de miután gyorstalpalóban megtanulsz “látni”, azzal a lendülettel a megvilágosodás szele is elér.
Semmi kétség, a méhed glóriát növesztett, és fénylőn világít benned.
Hogy mi oka lenne a ragyogó örömre, azt magad sem tudod. Épp nem azt az időszakotokat élitek, mikor sok örömteli eseményben lenne részetek. Reméled, unalmában nem aktiválta magát, és kezdte meg a visszaszámlálást.
A méhednek ugye nem méhzárási pánikja van?!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: