Miért nem “tartod”, miért nem kezeled úgy ezt az “ünnepet”, megemlékezési időszakot, mint az átlag, normális ember? Miért nem bír számodra azzal, és olyan jelentőséggel, mint ahogy bírnia kellene?
Nem tudod kezelni, a végleges elmúlás okozta fájdalmat nem tudod, az őt megillető helyre, a”belső” polcodra feltenni.
Benned nincsen számára kialakított hely. Soha nem is volt, félelem, és zavar tátong a helyén.
Szerencsésnek tartod magad, eddigi életed során nem kellett sűrűn szembenézned az, ezen fájdalom okozta, tátongó ürességgel. Az a néhány alkalom azonban, gondolatok, kérdések, és félelmek sorozatát indította el benned. Félelem, egy addig ismeretlen, új fájdalom, korlátok, és falak. Falak, melyek behatárolták az agyad, az újonnan életre keltett fájdalom pedig oda vissza pattogott a korlátok, és falak között, egy végtelenített séma alapján.
Ha a halált, az elmúlás tényét, nem tabuként kezelnénk, talán már gyerekkorban fel tudnánk rá készülni, fel tudnának rá készíteni? Vagy ez, akkor is, épp ennyire lenne fájdalmas, de cserébe megfosztanának minket a gyerekkor gondtalan tudatlanságától?
Nagyszüleink még egy olyan világban, korban éltek, ahol a gyerekeket nem óvták, zárták el a haláltól, mint “eseménytől”. Több generációs nagycsaládok éltek együtt, ahol nem volt rendkívüli, ha otthon búcsúztatták a szerettüket, akár több napon át. Ezek a szokások az élet természetes részeként beépültek a személyiségükbe, az életükbe, mintegy felkészítve őket a (majdani) eltávozásukra.
Jelenleg készületlenül állunk szemben a halállal, a veszteség érzésével, önzésünk az, ami előtérbe tolakszik. Igen, önzőek vagyunk, Te legalábbis mindenképp. Magadat félted, és sajnálod! Mi lesz veled nélküle, hogy kezeld majd a fájdalmad?
Rettegsz, hogy mikor történik meg, rettegsz, mert Te még nem készültél fel, miközben Ő már menne a 91 évével. A mamid már menne, nem szeretne tovább maradni, a teste már börtön, miközben elméje, még mindig tisztán ragyog.
A testnek szabadon kellene Őt engednie, mégis fogva tartja, ahogyan Téged a félelem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: