Próbára tetted magad, vagy csak szükségszerű lépés volt a felépülési folyamatodban?
Az érzelmi elszakadás okozta fájdalom azonnal jelentkezett benned, a fizikai hiány csak idővel társult hozzá. A hiány ugyan fizikai volt, de mégsem az ősi szükségletből fakadó. Az intenzív érzelmi fájdalom csillapodása, idővel, kérdéseket vet fel benned a fizikai szükségleteiddel kapcsolatban. Mégis hol vannak, hova tűntek? Meg voltál róla győződve, hogy ösztönlény vagy, és az ösztönöd, az akut érzelmi csörték végét jelző gongként, majd jelezni fog.
A gongot azonban nem hallod, az érthetetlen volta, és nem a türelmetlenséged az, ami végül cselekvésre sarkall. Elébe kell menned, vissza akarod kapni a ösztöneidet, bármilyen ellentmondásos is, hogy azt akard visszaszerezni, melynek belőled, magától kellene fakadnia. Mintha egy új, belső inger jött volna létre, egy más fajta ösztön, mely azért született, hogy megtalálja, és újraélessze benned az ösztönös, szexuális vágyat.
A lehetőség, mintha az elhatározásodra reagálna, jön szinte azonnal. Tökéletes időzítéssel kopogtat az ajtódon egy ismerős személyében. Barátnak is nevezhetnéd, mégis nehezen jön a szádra ez a “besorolás”. Alapvetően nem hiszel a férfi-nő barátságban, Ő mégis ott volt az elmúlt 6 évedben, és van most is melletted. A kapcsolatotok létjogosultságát sokszor, és sok formában kérdőjelezted már meg az évek során. Az ismeretségetek formája, és kezdeti minősége alapján nem ez lett volna az elvárható papírforma. Ennek ellenére mégis működik.
Tudtad, ha a lehetőségeitek, illetve a körülmények megengedik, újra megtörténhet mindaz, ami évekkel ezelőtt. Jelenleg, épp ez a feltételezés teszi Ő-t most, számodra, a legideálisabbá.
Nem kerültél még olyan helyzetbe, hogy baráti viszony fűzött volna alkalmi, vagy visszatérő ágy partneredhez. Mindig úgy vélted, a kettő együtt nem működik, nincsen átjárhatóság közöttük. Jelenleg, ez okoz némi ambivalenciát benned, nem jönnek olyan természetesen a dolgok. Megfordul a fejedben, hagyni kellene, de az ösztöneid életre keltése utáni vágyad, erősebbnek bizonyul.
Emlékeid alapján, és az eddigi tapasztalataid szerint, amit várhatsz, mindenképp egy élmezőnybeli versenyző, mind az egyéni számok, mind a csapatmunka tekintetében. Az elmélet, és a gyakorlat azonban most nem találkozik, számodra valami hiányzik, mégpedig Te hiányzol. Nem vagy jelen, teszed ugyan a “dolgod”, de ez a tanult ismereteid alapján történik, az ösztöneid nincsenek sehol, még ebben a helyzetben sem. Fogalmad sincs, Ő észrevesz-e ebből bármit is, illetve von-e párhuzamot a múltbéli, illetve a jelenlegi teljesítményed között, de elég, hogy Te tudod.
Megbuktál, egy olyan vizsgán, melyet Te írtál elő magadnak, a bukásod okával, azonban nem vagy teljesen tisztában. A már már törvényszerű összehasonlításon, az egyértelmű, és szembetűnő különbözőségeken túl mi volt a gond? Nem ez volt az első, és egyetlen érzelmek nélküli, pusztán a fizikális vonzalmon alapuló, szexuális kapcsolatod. Mégsem a megfelelő embert “választottad”, vagy nem a megfelelő időpontot? Túl korai lett volna még Neked?
Létezik egyáltalán a megfelelő ember, és az időpont egy ilyen “vizsgához”, vagy Te eleve bukásra voltál ítélve az “Utolsó” utáni “Első” alkalommal?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: