A vágyaid, igényeid, álmaid csak a sajátjaid, belőled fakadnak, Te alkottad őket. Többségük azonban mégsem egyedi, bárki álmai lehetnének, nem ruháztad fel őket a személyiséged, képességeid adta különleges ékszerekkel. Alapvető emberi szükségletek, és igények által megalkotott vágyak ezek, elvárások az élettől, a világtól melyben benne élünk.
Egyaránt vágyunk anyagi, és érzelmi biztonságra, egy olyan állapotra, mely megléte önmagában ugyan nem garantálná személyes boldogságunkat, de nagyban hozzájárulna, és megkönnyítené az ahhoz vezető utunkat.
Önkéntelenül is összehasonlítást végzel, mely eredményeként a Te helyzeted, pozíciód, elégedettséged folyton változik, attól függően, hogy épp kit állítasz magaddal szembe.
A buszmegállóból nyalából fel későbbi gondolataid generátora. Évek óta ismered, mégis rég beszéltetek. A futó találkozások alkalmával, azonban, mindig megállapítod, eltűnt a csillogás a szeméből, a jókedv a hangjából. Eltűnt az az ember, akinek megismerted. Elmondja válságban van, érzelmi válságban, ahogy Ő fogalmaz. Elege van mindenből, abból, hogy nem jut előrébb, nem tud félretenni, így nem lehet családot tervezni, pedig a központi statisztika alapján, neki tudnia kellene, Ő jól él. Döntöttek, külföldre készülnek a barátnőjével, el akarják adni mindkettejük hitellel terhelt lakását, és az A6-ost is, melyben most ültök. Mindent fel akarnak égetni maguk mögött, olyannyira komolyan gondolják mindezt, hogy az úticél kiválasztásánál szempont, ne legyen EU tagállam. Bármi történjen is a jövőben, a hazájuk, a múltjuk ne tudjon utánuk nyúlni, a politikai helyzet változásával ne kerülhessen sor kitoloncolásra. Megdöbbent ez az előrelátás, és az elkeseredettség, mely most is sugárzik belőle.
Mindaz, amit Ő most a háta mögött akar hagyni, az a Te vágyott jövőd. A jövőd melyben ott van egy saját lakás, még ha, hitellel terhelt is, az A6-os annyira már nem fáj, nem vagy a lóerők megszállottja, de mégiscsak egyfajta anyagi jólétet feltételez a megléte. A munkahelyi hierarchiai alapján tudod, hogy feletted áll, az anyagi megbecsültség, besorolás tekintetében mindenképp, jelenleg mégis reményvesztettebbnek látod, mint saját magad.
Az elkeseredése idővel kezd átszivárogni beléd, mintha egy láthatatlan csatornán keresztül utat talált volna hozzád, és az elválásotokat követően is, folyamatosan dönti beléd a reménytelenség, kilátástalanság tömény, fullasztó érzését. Hagyod, hogy néhány pillanatra ugyan, de megfojtson, hogy általa egy másik beszélgetés, egy másik párhuzam jelenjen meg előtted, pofozzon fel, és térítsen észhez. Egy másik beszélgetés, melyben, Te voltál az Audis.
Nem érzed magad feltétlen jobban a megállapítástól, hogy minden csak viszonyítás kérdése, de megerősít abban, hogy valóban értékeld mindazt amid van. Bármekkora közhely, és agyoncsépelt aforizma, mégis sokszor megfeledkezel róla, amikor átadod magad, és az életed az önsajnálatnak, hogy játsszon vele kedvére.
Köszönöd ennek a hétfő reggelnek, hogy Audi tulajdonossá tett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: