Az érthetetlenség, majd abból átalakuló düh, fájdalom, és a felháborodás egyvelege az, ami az egyik hírportál “Ne öltözz csinosan, mert megerőszakolnak?” cikk olvasását követően kialakul benned. A cikk egy, a szexuális támadások megelőzésére készült kisfilm tartalma, annak, vélt vagy valós üzenete ellen fellépő érdekvédelmi szervezetek állásfoglalásáról szól. Hivatkozásként természetesen mellékelve az alig 45 mp-es kisfilm is.

Hihetetlen, hogy ennek a cikknek meg kellett születnie, mindaz, amit a női szervezetek sérelmeznek nem merült fel a kisfilm készítőiben, vagy mindazokban, akiken keresztül ment, mire a nagyérdemű elé került. Első látásra, minden körítés, és külső véleményezés nélkül is ugyanaz az üzenete. Te vagy a felelős, te tehetsz róla, ha támadás áldozata leszel!

Te tehetsz róla, ha egy idegen, az éjszaka közepén az utcán rád támad, és a közeli erdős területre vonszol. Te tehetsz róla, hogy Ő azon az éjjelen vadászni akart, emberre, nőre, Rád. Az árnyék melyet messziről csak bokornak véltél, miután elsétálsz mellette megmozdul, és átalakul, többé már nem bokor, hanem ember. Egy ember, aki úgy gyorsítja a lépteit mögötted, hogy attól a Te szívverésed lesz egyre szaporább, és kezd fájdalmasan lüktetni a fejed. A felismerés lüktet benned egyre erősebben, meg fog történni, mindaz, amit soha nem gondoltál, most meg fog történni.

Erős, nagyon erős, és biztos a szorítása, mellyel hátulról megragad. Minden olyan gyorsan történik, már csak azt veszed észre, hogy az úttesttől néhány méterre fekvő füves részen fekszel. Hideg, és nyirkos minden, egész nap esett, kapálózol, de alig mozdulsz a szorításából. Rád nehezedik, a térdét a mellkasodnak feszíti. Egyfolytában az pörög a fejedben újra, meg újra, hogy ez nem veled történik, nem lehet, ez olyan dolog, amiről csak hall az ember, de nem vele történik. Kiáltasz, szinte nevetségesnek tűnik a “segítség” felkiáltásod a kihalt éjszakában, mégis mire számítasz? Majd Ő-t kérdezed, hogy mit akar, mit akar Tőled. A válasza mindössze 3 szó, “Te vagy az”, de ezt a 3 szót attól kezdve folyamatosan ismétli, mint egy megakadt lemez, melytől a félelem egyre csak nő benned. Az esélyeid latolgatod, mi a legrosszabb, ami történhet veled… “csak” megerőszakol, vagy az életed is elveszi? Ismét kiáltani próbálsz, de ekkor az egyik kezét erősen a szádra tapasztja, a bőrkesztyűs szorításától levegőt is alig kapsz. Az arcát keresed, de helyette csak egy fekete símaszk mögül kitekintő szempárt találsz.

Fogalmad sincs mennyi idő telik el, de a szorítása egyszer csak enyhül, a következő pillanatban pedig megszűnik a nyomás a mellkasodon, és azt veszed észre, hogy eltűnt. Nem érted mi történt, mígnem 3 segítő kézpár feléd nem nyúl, és fel nem nyalábol a földről. Meghallották, mégis meghallották a halovány segélykiáltásodat, és segítettek, nem mentek tovább. A rendőrségre akarnak menni, de mondod, hogy a közelben laksz, semmi mást nem akarsz csak végre haza érni. Nehezen ugyan, de elfogadják a döntésedet, és hazáig kísérnek. Szó nélkül vonulsz a szobádba, a kötelező, megjöttem anya lejelentkezést követően, és próbálsz felejteni, mindent, ami az elmúlt éjszaka történt. Soha nem akarsz erről beszélni, úgy akarsz tenni, mintha meg sem történt volna. Ezt akkor még nem tudod, de ez több okból sem lesz majd lehetséges.

Röviddel haza érkezésedet követően édesanyád nyit be a szobádba, és kétségbeesetten mondja, hogy a rendőrség keres telefonon. Nem érted, semmit nem értesz, és tagadsz, mindent tagadsz. Kiderül, hogy a segítségedre sietők bejelentették mindazt, amit Te nem tudtál, nem akartál, ennek ellenére Te még most is tagadsz, csak valami tévedés lehet. A szüleidet azonban már nem tudod ilyen könnyen meggyőzni, még akkor, azon az éjszakán el kell mondanod nekik mindent, ahogy a rendőrségnek is, nehogy azok kerüljenek bajba, akik neked segítettek.

Nem öltöztél kihívóan, nem viselkedtél feltűnően, nem voltál ittas, mindössze egyedül voltál, és egy olyan útvonalat választottál melytől mindig is tiltottak. Ez az egyetlen bűnöd, hogy nem hallgattál édesanyádra, és az Ő intő szavaira. Azon az éjszakán egy életre megtanultad a leckét, 15 év távlatában is épp olyan élénken élnek benned az események mintha tegnap történtek volna. Az érzések halványultak, de csak azért, hogy helyettük teljesen más érzések erősödhessenek fel benned. Bizalmatlanság, félelem, és túlzott óvatosság minden ismeretlen, és idegen helyzettel, emberrel kapcsolatban, amivel, akivel szembe találod magad. Téged “csak” megtámadtak, megúsztad minden maradandó testi sérülés, trauma nélkül, leszámítva a véraláfutásokat, horzsolásokat, és egy letört fogat, de Te még így is szerencsésnek vagy mondható. Ha belőled ilyen indulatokat, és haragot tudott ez a videó kiváltani, mégis mit érezhetnek azok a Nők, akiknek nem volt ekkora szerencséje?

Felfoghatatlan, hogy egyszerűbb skatulyákat gyártani egy adott témában, és általánosítani, mintsem előbb gondolkozni. Megelőzés címén pedig felelősségre vonni azt, aki valójában áldozat.