Egy ideje már befészkelte magát a gondolat a fejedbe, vagy inkább a fejembe? Na még ez is, épp ideje lenne szembenézni az egyes szám első személlyel nem pedig elhatárolódni, elbújni a második személy mögé. Velem, és nem veled, Én, és nem Te. Ettől még nem lesz kevésbé fájdalmas, kevésbé valóságszerű, és kevésbé igaz. Velem történtek, történnek a dolgok, Én érzem, és nem Te. Úgy tűnik ez egy alap becsípődés nálam, hogy nehezen helyezkedem bele az eseményekbe. Legyen az jó, vagy rossz, teljesen mindegy, mindig minden olyan felfoghatatlan, mintha soha nem érzékelném teljesen a valóságot. Sokszor már annyira abszurd, mintha testen kívüli élményben lenne részem miközben még élek, na nem mintha tudnám milyen is lehet az. Merem remélni, hogy ezzel nem vagyok egyedül, mert jelenleg igencsak kevés humorral tudnám fogadni, ha kiderülne, totál menthetetlen vagyok.
No de, vissza az egy gondolathoz, mert alapvetően nem a mentális zavarom az, ami mostanság szambázik a fejemben, helyesbítek, nem csak az. Kellene egy hím, mégpedig abból a fajtából, amelyik az érdeklődésemet is felkelti. A régin már csak nem lenne ildomos kattognom, fantáziálnom meg végképp nem, mert az már tényleg mazochista húzás lenne, még tőlem is. Szóval szükségszerűvé vált egy kan beszerzése. Lassan a lefolyó is eldugul, a “kicsikocsi” karbantartásával kapcsolatos ismereteim is kezdenek kimerülni, és nagyon nem óhajtom őket tovább fejleszteni annál, mint ahová már most kénytelen voltam elguglizni magam. Igen, jól látod, egy karbantartó autószerelőre van szükségem
Ez a felismerés szép lassan vágott fejbe, igaz egy jó adag külső rásegítéssel, de attól még pofán vert. Hetek óta kitartóan “ostromol” nap mint nap, na jó csak hétfőtől péntekig, szigorúan “ügyfélfogadási időben”, azaz leginkább 7:50-8:20-ig, olykor délutáni műszakot is vállalva 17:30-17:55 között. Ártalmatlan beszélgetésnek indult, azaz most sem több annál, csak az én fantáziámat lódította meg. Bár arra még mindig nem jöttem rá, hogy Ő, vagy az, hogy kinyílt általa a világom. Ezt szerintem soha nem fogom megtudni, de nem is baj, így van ez jól. A fantáziámat meg majd megregulázom, elbeszélgetek vele, hogy merre az arra, és maradjon csak szépen nyugton. Túl fiatal, túl kolléga, és túl foglalt, ebből akár egy is elég lenne, de ez a hármas együtt végképp gyilkos, és szigorúan tiltólistás. Csakis arról lehet szó, hogy az addig két idegen szép lassan megismerte egymást, majd szimpatizálni kezdtek.
Meglepő tapasztalni, hogy olykor épp azt látom a tekintetében, amiről eddig azt gondoltam, hogy csak az exem, és a kapcsolatunk kiváltsága volt, amit csak Ő láthatott meg bennem. Erre itt van ez a “Kölyök”, és folyamatosan gondolkozásra késztet. Tényleg azt látom ami van, vagy csak azt, amit látni szeretnék?
A szakítást követő első “ébredésemben” ezt is csak én tudom összehozni, biztonsági öv nélküli mélyrepülés a tinédzserkort idéző “nyálcsorgatások” világába, mégis hova máshova, hiszen az annyira tuti volt. Merem remélni, hogy az öngyilkos hadműveletek kora végképp leáldozott nálam, és ha már csak feleannyira csinálok hülyét magamból, mint anno, elégedett, és boldog öreglány leszek. Ha nem így lenne, tuti lesz miről mesélni az uncsiknak, jah, hogy Fatal Error, először kéne egy nagyfater. Ezt bebuktam, jelenlegi felállás szerint egyedülálló öreglány leszek, néhány macskával, legalábbis, ha addig összebarátkozom velük. Ha nem, akkor ezt is buktam, marad a magányos öreglány besorolás, és majd mehetek a HILD-be kötögetni. Baszki még kötni sem tudok, cseszd meg nagyfater, nem akarok egyedül csörögni a nyuggerokkal, lemondok a macskákról, és még kötni is megtanulok, ha szeretnéd, csak ígérd meg, hogy jönni fogsz. Asszem ezen a ponton elzúzok egy tárkeresőre, és nagyon remélem, hogy ott lógsz, mivel a kanapé mögött nem vagy… onnan már tuti rám ugrottál volna.
Öreg, befizettem magunkat egy körre, neked nincs miért aggódnod, elég ha én parázok. Te csak legyél ott, vagy az utcán, vagy bárhol, vágj fejbe egy féltéglával, ha szükséges, mert a látásom igencsak beszűkült, de mindenképp hívd fel magadra a figyelmem. A többit majd, útban a sürgősségire, megbeszéljük.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: