Öreg, kegyetlenül érik egy hatalmas saller, amit, ha tetszik, ha nem, de amolyan adj isten fogadj isten módjára kiosztok majd üdvözlésképpen, ha egyszer elém tolod azt a szőrös pofázmányodat. Az csak egy apró, majdhogynem elhanyagolható tény, hogy se híred, se hamvad, és még egy nyuvadt sms-t sem dobsz rám, hogy késni fogsz, az azonban már igazán pofátlanság, hogy magad helyett felderítő osztagot küldesz, és nem is akármilyet. Ezt most komolyan gondoltad? Mégis mennyi időt, és energiát fektettél az előőrsbe történő beválogatásba? Ne, ne is mondj semmit, azt meg végképp ne, hogy mennyire nem volt időd egy tisztességes castingot összedobni, átlátok rajtad, már most is. A felhozatalt elnézve, egyetlen célod lehetett csak…próbára tenni az idegrendszeremet, és tesztelni a humorérzékemet, mert, ha Őket túlélem, akkor veled már gyerekjáték lesz az élet. Remélem, hogy tényleg ez volt a valódi szándékod, mert kezdek fáradni, mentálisan kimerülni, és olykor csak egy hajszál választ el attól, hogy lemondjak Rólad, és beérjem kevesebbel.
Apró dolgok, de mégis jelentőséggel bírnak, mert Rólad jeleznek. Te tudni fogsz a jobbodon “viselni”, és zavarni fog, ha a csetlés botlásaim közepette, akár sportcipőben is, de a bal oldaladra tévedek. Finom, de határozott mozdulattal terelsz majd vissza a helyemre, mert számodra az, csak a Te jobbodon képzelhető el. Észre veszed mikor kell felsegítened a kabátom, és azt is, mikor boldogulok egymagam. Szeretni fogod a humorom, és cserébe Te is megnevettetsz engem. Imádod majd, ha zavarba hozol, és láthatod, ahogy elpirulok… már tudod, megfogtál. Szereted hallgatni, ahogy beszélek, vagy épp csendben hallgatok. Tudni akarsz mindent, azt is, amit nem adok elsőre, se másodjára, Te harmadjára is kérni fogod, mert akarod, szeretnéd tudni, érteni, ahogy engem is szeretni, érteni akarsz majd. Számodra nem leszek se túl sok, se túl kevés, pont annyi leszek, és pont akkor, amennyire, és amikor kell. Hagyod, hogy érezzem szükséged van Rám, mindig is hiányoztam neked…..Te nekem nagyon.
Ne haragudj, ha kissé türelmetlennek tűnök, de a válogatott csipet csapatod egyik tagja a tegnapi napon igencsak próbára tette a képességeimet. Mintha egy újoncot küldtél volna csatába, de fegyvert, és lőszert elfejtettél volna neki adni. Ültünk a mi kis verbális lövészárkunkban, és csak azon gondolkodtam, hogy mégis mit véthettem előző életemben, hogy most itt kell lövöldöznöm egy 40-es férfiemberre, aki szemlátomást nem tud se velem, se a helyzettel mit kezdeni. Nézd Fater, ha valami tévedés, vagy adminisztrációs hiba folytán mégis Te lettél volna az tegnap, és csak lányos zavarodban viselkedtél úgy, mint egy ütődött bugris, akkor bocs, az erős, de ettől még őszinte szavaimért, azonban tényleg ritka béna voltál.
Kapd össze magad, ennél Te sokkal tökösebb vagy, Én meg sokkal kevésbé harapós, mint ahogy azt elsőre gondolnád. Szóval csak állj elém, és megígérem nem harapom le a fejed 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: