Fájdalmasan járja át a testem, nyüszítve szakad ki belőlem, és üvöltve tör fel a torkomból. A forró vízsugarak keverednek könnyeimmel, égető nyomot hagyva maguk után, gördülnek végig arcomon, és távoznak a lefolyón át. Szeretném a lelkemből is ilyen könnyedén, a fizika törvényszerűségeihez hasonlóan, elengedni a mardosó gondolatokat, kínzó érzéseket. Próbálom megérteni miért kaptam meg őket ismét ilyen intenzíven, milyen célt szolgálnak. A puszta fájdalom megtapasztalása már nem lehet elfogadható magyarázat.
A kutakodás, keresgélés közepette egyszer csak elkezdem érezni, kezdem megérteni, majd kristály tisztán látni mindazt, amit néhány órával ezelőtt az önsajnálat még nem engedett.
Ha meg is érintenek a Vele kapcsolatos dolgok, események, és hatnak rám, már nem hosszútávon teszik. A pillanatnyi sokk szép lassan, és észrevétlenül múlik el belőlem, nem hagyom hogy napokra beköltözzön, és szétcincáljon. Harcolok ellene, mert nem akarom, hogy legyőzzön. Nincsen semmi baj a pillanatnyi összeomlásokkal, ahogy velem sem, ezeken keresztül látom magam, a fejlődésem, hogy honnan hova jutottam, és hova tartok.
Kellenek az ébresztők, szükségesek az elengedéshez. Túléltem, túl vagyok az egyik legerősebb félelmek egyikén, hogy új életet kezd valakivel. Nem vagyok szomorú, és ezt az érzést szeretném magamban erősíteni, konzerválni. Nem volt közös az az út, és csak ez számít, minden más magyarázat, vizsgálódás felesleges. A végeredmény számít, csak erre szabad gondolnom, mert enélkül nincsen értelme, enélkül soha nem fogom megkapni, elérni mindazt, amire igazán vágyom.
Döntések sorozata vezetett idáig, a döntéseim pedig én magam vagyok, hogy jöhetnék most ahhoz, hogy valami felsőbb rendezőt hibáztassak az életemért, a fájdalmaimért. Nem akarok megrekedni, nem akarok az a kivétel lenni, akire a közhelyek nem érvényesek. A fájdalmam nem fog legyőzni, mert ennél sokkal több van bennem. Lehet több időre van szükségem, mint másoknak, de ettől még menni fog.
Hinni akarok magamban, úgy, ahogy ezelőtt csak nagyon ritkán. Nem az elmulasztott lehetőségeket akarom látni, ha visszanézek, hanem a lehetőségeket, melyekkel éltem.
