Mi

A valóságot felfalja az itt, és most érzése, eltűnik minden mi korábban fogva tartott, szertefoszlik minden mi a jövőben aggasztott. Te, Én vagyunk, és létezünk.

Karjaid védelmezőn óvnak, szavaid oltalmazón simogatnak. Kérdéseid szavaim szülik, kíváncsiságod hangom éltetik. Félelmeim őszinte tekinteted söprik félre, bizalmam tetteid adják. 

Szemed tükrében látom magam, és Te visszatükröződsz bennem. Nincs kérdés, nincsenek kérdések. Így kell történnie.

Szükségem van Rád, most érzem, mindig is hiányoztál. Szereted a lelkem, vágyod a testem, csodálod az elmém. Szeretem ahogy szeretsz, felemelsz, vagy épp nyugalomra intesz.

Szükséged van Rám, érzed. Szereted, hogy mellettem épp úgy szárnyalhatsz, mint nélkülem, mégis magasabbra juthatsz. Ha zuhannál, tudod, nem egyedül tennéd.

Együtt álmodunk, egymás mellett álmodunk, egyedül, mégis együtt. Önmagunk tesszük jobbá egymás által. 

Egy szó mi nem szól csak halkan cseng, mégis hangosan érzem: MI

Számítasz rám, számítok neked, akarsz engem, akarod, hogy számítsál nekem.

Egymást akarjuk.