Nem veheti el Tőlem senki, mert nem úgy kaptam, rakták elém, vagy nyújtották át, mint egy jutalmat… megdolgoztam érte, és most magamat ajándékoztam meg vele.
Sokáig próbáltam menekülni a döntések, a “helyesnek” vélt út választása elől, mert úgy éreztem nem tudok még rálépni. Nincs erőm, mondogattam, most még nincs. Pedig mindvégig tudtam, tisztában voltam vele, hogy nem az erőm az, ami hiányzik. A hitem, az önmagamba vetett hitem nem volt elég erős.
Élesen, és tisztán látom mire van szükségem, mégis sokszor próbálok szembemenni vele, míg végül rájövök, hogy a valódi szükséglet mindig megmutatkozik, utat tör magának. Nem lehet senkit adott irányba vezetni, ha maga is nem afelé az irány felé tartana, ahogy önmagam se csaphatom be, és nem is tudom.
Ismét szeretek, szeretek egy Nőt, akit talán soha nem szerettem, és tiszteltem annyira, mint most. Szeretem azt, akivé küzdötte magát, akivé még válhat, és akiből erőt meríthetek, ha a hitem meginogni látszana.
” Kedves
… Ma reggel azzal az érzéssel keltem, hogy rettentő olcsónak, és értéktelennek érzem magam. Soha nem éreztem ezt “melletted” annak ellenére sem, hogy milyen kapcsolat volt közöttünk.
Fura, hogy így alakult, de mintha tudtad, érezted volna, hogy mit szerettem volna tegnap mondani, ha találkozunk….
Nem tudom ezt így folytatni, az elmúlt egy hét még inkább megerősítette ezt bennem, és jutottam el a döntésemig, amit személyesen szerettem volna neked elmondani, de nem így alakult.
Nagyon sokszor helyeztem magam elé mások szükségleteit, igényeit, míg az én vágyaim háttérbe szorultak. Az elmúlt 1.5 évben azon dolgoztam, hogy ez többé ne így legyen. Szeressem magam annyira, hogy ne féljek attól, hogy mi lesz ha… merjem felvállalni mindazt, amire én vágyom. Az pedig nem más, mint, hogy Szeretni akarok, és Szeretve lenni.
Számomra a kezdetben egyszerűnek tűnő szex kapcsolat egyre bonyolultabbá kezdett válni, sok esetben magam, sok esetben pedig miattad. Érzem, éreztem, hogy hatással vagyunk egymásra, és nem feltétlen csak szexuális értelemben. Legalábbis én így értelmeztem a felőled érkező dolgokat olykor… aztán a következő pillanatban úgy rám vágtad azt a virtuális ajtót, hogy csak nyekkentem.
Mindketten rettentően erős jellemek vagyunk, és nem adjuk könnyen magunkat, de Te még nálam is jobban harcolsz az ellen, hogy hatással vagyok Rád. Nekem ez azonban már nem megy, nem tudok se veled, se magammal harcolni. Te vagy az erősebb, és ezt szerintem mindig is tudtuk, idő kérdése volt csak, hogy ezt Én elismerjem.
Semmi rossz érzés nincsen bennem Veled kapcsolatban, nagyon izgalmas volt számomra ez az elmúlt néhány hónap. Talán soha nem éreztem előtte, hogy egy bizonyos értelemben, de annyira Nő lehettem, mint ahogy a Te társaságodban.
Az első levélváltásaink egyikében úgy jellemezted magad, hogy egy nagyon szerethető, és szeretni tudó férfi vagy. Ezt én is így látom, amennyire hagytad magad megismerni. Azonban az is világos, hogy jelenleg mindketten jobban szeretjük saját magunkat annál, hogy hagynánk, hogy korlátok, fékek nélkül ismerjük meg a másikat, és hagyjuk megismerni magunkat.
Vigyázz magadra, és őszintén köszönök neked mindent.”
” Kedves
… Nagyon sajnálom döntésed, és ezt tegnap valóban nem szerettem volna hallani, persze ma sem….. Igyekszem tudomásul venni, de nem ígérem, hogy nem fogsz soha többé hallani rólam….. Örökké hálás szívvel ölellek. “
“… egyáltalán nem szándékoztam neked ultimátumot adni, és remélem nem is aként olvastad a soraim. Őszintén felvállaltam mindazt, amit érzek, gondolok veled/velünk kapcsolatban, és ez megkönnyebbülés számomra. Nyilván mérlegeltem mindennek a következményeit, de arra jutottam, hogy nincs mit vesztenem. Azaz de, valamit nagyon is vesztettem volna, mégpedig önmagam.
Valahol pont erre a reakcióra számítottam Tőled. Lehet ugyan, hogy csak egy kicsit, de ismerlek :)) Magamat azonban még jobban, de általad sok olyan dologra is rájöttem magammal kapcsolatban, amit sose gondoltam volna. És ezt nagyon köszönöm, őszintén!
Mindig örömmel fogok hallani felőled, azonban az én oldalam ismered. Ezt kérlek, vedd figyelembe, ha egyszer úgy döntenél, hogy tartod a nem ígéretedet a sohára vonatkozóan! :))
Én így működöm, adni, és kapni vágyom, korlátok nélkül. “