<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>A kinőtt héj</provider_name><provider_url>https://kinotthej.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Mousu</author_name><author_url>https://kinotthej.cafeblog.hu/author/mousu/</author_url><title>A „HATODIK” NAP</title><html>&lt;p&gt;Vegyes érzelmek ébresztenek… nem vagy velük egyedül.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;„Ugye nem döntöttünk rosszul?”… nem érted, egy pillanatra nem érted.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;„Az éjszaka… ugye nem rontottunk el mindent, ugye nem romlik el tőle az, ami még megvan?”&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;„Nem, nem döntöttünk rosszul, még mindig ugyanaz az ember vagy számomra.”&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Egymás karjaiban indul útnak nap.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Búcsú… a félelmek ismét ott vannak benned, tudod, jól döntöttetek, de az ismeretlen félelemmel tölt el. Félsz, hogy más nem látja meg benned mindazt, amit Ő meglátott, félsz, hogy más nem tart majd szerethetőnek. Megnyugtat, meg tud nyugtatni, tudja, mit kell mondani… ismer. ” Hagyd magad szeretni, ahogy nekem hagytad!”&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ne kérdőjelezz meg semmit a múlttal kapcsolatban, ne szedd ízekre… minden úgy volt igaz, és valós, ahogy akkor érezted, érezte, éreztétek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hagyd elmenni, engedd el magadból.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>