<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>A kinőtt héj</provider_name><provider_url>https://kinotthej.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Mousu</author_name><author_url>https://kinotthej.cafeblog.hu/author/mousu/</author_url><title>A „TIZEDIK” NAP </title><html>&lt;p&gt;Felkavar, sok minden olyan könnyen felkavar.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Múlt, a múltat nem tudod, soha nem tudtad elengedni, a lényed egy része esszenciálisan őrizte, és őrzi most is. Bosszant, felkavar, nem érted mit láttál, mit láthattál akkor, és leginkább benne. Nem ért, idegesítően nem ért… buta, végtelenül buta.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A kontraszt, a hatalmas kontraszt az, ami felkavar. Ő, és a másik Ő. Régen ez megnyugvással töltött el, volt hova, volt kihez hazamenni, átölelni. Átölelni, és hálát adni, mindig hálás voltál érte, neki… a támogatásáért, a biztonságért, a lényéért, azért, amit neked adott.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Szerettél kapcsolatban lenni, vele szerettél kapcsolatban lenni, jól működtetek együtt, sokáig azt gondoltad jól működtök együtt. Idővel kezdted csak érezni, hogy sokat vállaltál, túl sokat vállaltál. A terheket nem tudtad csak Te cipelni, egy életen át nem, csapdába estél.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A „lányok” búcsú bulit szerveznek, Rád is számítanak.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>