1.0A kinőtt héjhttps://kinotthej.cafeblog.huMousuhttps://kinotthej.cafeblog.hu/author/mousu/<p>Elméletben sem voltak soha illúzióid, azzal kapcsolatban, hogy mennyire érdektelenek vagyunk mi emberek, fajtársaink, embertársaink iránt. Mindezt azonban gyakorlatban tapasztalni ijesztőbb, és kijózanítóbb, mint azt valaha is gondoltad volna.</p> <p>Késésben vagy, a buszról szinte lerobbansz, próbálod behozni az időt, mely gyorsabban halad, mint ahogy azt Te követni tudnád. Szaporázod lépteid, de még így is bekúszik a szemed sarkából, egy a földön fekvő emberi test képe. Sietsz tovább, hiszen késésben vagy, a tempód ennek ellenére valami visszaveti. Valami, ami nem más, mint a lelkiismereted, újra, és újra hátrapillantasz a vállad felett, remélve, valaki már megtette, valakiben már hamarabb megszólalt.</p> <p>Egy fővárosi, közepesen forgalmas, kisebb buszvégállomásról beszélünk, nem egy a prérit átszelő úthoz tartozó megállóról, ahol nagyítóval kellene keresni, nem csak az emberi, de bármilyen más, egyéb életformát is. Ennek ellenére a Te hangod az egyetlen, mely kiabál, és megállásra késztet. Nem tudtál tovább menni, tovább sietni, miközben valakinek talán segítségre van szüksége. A kontraszttól, hogy te épp orvoshoz igyekeztél, csak még erősebb, és hangosabb benned a hang.</p> <p>Megállsz, és visszafordulsz, futva teszed meg visszafele a nagyjából 50-100 méteres távot. Odaszaladsz a közelben álló 2 buszsofőrhöz, akik egyébként 2-3 méterre beszélgetnek a fekvő férfitől. Elmondod, valaki bajban van, néznek rád, és nem értik mit akarsz tőlük. Megismétled magad, és nyomatékosítás címén hozzáteszed, a férfi jól szituált.</p> <p>Ezen a ponton próbálod elnyomni magadban az arcodba tolakodó kérdést, ha a külseje kevésbé lenne rendezett, akkor már Te sem reagálnál rá? Nem fordulnál vissza, Te is csak elfordítanád a fejed, mert Ők a társadalom számára nem léteznek, arctalanok?</p> <p>A 2 férfi továbbra sem úgy reagál, ahogy vártad, vagy elvárható lenne. Tanakodnak, mégis mit csináljanak, meg amúgy is, sokan "elborulnak" errefelé, és itt van a műszakváltás ideje is. Míg Ők azon lamentálnak, hogy melyikük bioritmusát borítaná fel jobban, ha cselekednének, Te odamész a magatehetetlen férfihoz, és megnézed, van-e egyáltalán spontán légzése.</p> <p>Szerencsére igen, magától lélegzik.</p> <p>Mindeközben a sofőr duó döntésre jutott, a tanács meghozta az ítéletet, telefonálni kell. Megvárod míg a tettek mezejére lépnek, majd pár perc várakozás után Te is továbbállsz. A hang eddig bírta, a helyét egy újabb hang vette át. Menned kell, már így is elkéstél. Reméled rendben lesz, most már rendben lesz az ismeretlen idegen.</p> <p>Közel 1 óra elteltével, miután végeztél a korábbi sietséged okával, visszamész. A 2 sofőr"munkáját" ellenőrizendő, vagy az eszméletlen férfi állapotáért való aggódásból teszed?</p> <p>Könnyebb, és egyszerűbb is lenne ezt mondanod, de a valódi okod nem ez. Te sem tettél maradéktalanul eleget, és ezt érzed, mindössze áthárítottad a felelősséget. Te is mástól/másoktól vártad a helyzetbe való beleilleszkedést, a megoldást.</p> <p>Te sem vagy különb azoknál, mint akik 1 órával ezelőtt elfordították a fejüket, még ha Te egy pillanatra meg is álltál.</p> <p> </p> <p><a href="https://kinotthej.cafeblog.hu/files/2014/10/lépcső1.jpg"><img class="aligncenter size-medium wp-image-197" src="https://kinotthej.cafeblog.hu/files/2014/10/lépcső1-300x208.jpg" alt="" width="300" height="208" /></a></p>rich