1.0A kinőtt héjhttps://kinotthej.cafeblog.huMousuhttps://kinotthej.cafeblog.hu/author/mousu/<p>Szelíd nyugalommal, simogató melegséggel ébresztenek a hajnal első sugarai. Élvezem, ahogy az Éj, sűrű, sötét kábulatával még fogva tart, csak fokozatosan lazít szorításán, és kezd elengedni, átadni a Napnak.</p> <p>Hagyom ezt az érzést minden részletében kiteljesedni, beengedni, ajándékként elfogadni, és megőrizni. Gyengéd, óvatos mozdulatok csomagolják ki a pillanatot, és adják azt kezembe a teljes tökéletességében. A karom tétován keresgél, a fülem élénken figyel, a lelkem boldogan ujjong. A kezem megtalálja, és lágyan érinti a tested, a fülem meghallja édes szuszogásod, a lelkem elönti az irántad táplált, színes érzések sokasága. Nézlek, a tekintetem végigszalad arcéleden, megsimítja szépen ívelt ajkad, ellágyul a mosolytól, mely most is ott ül rajta, csókot lehel a pilláidra, és befészkeli magát a vállgödrökbe. Lágy, és apró rezdülések jelzik számomra, közeledsz, hívogató simogatásaim gyorsítják érkezésed. Itt vagy, már Te is itt vagy velem a mai napban, és együtt indítjuk azt útjára. Nevetve, vidáman, májusban, mosolyogva, télen, ráérősen, hétfőn kapkodva, betegen, kacagva, egymástól boldogan. Megállsz, Rám nézel "Annyira Szép vagy", megállok, Rád nézek "Annyira Szeretlek".</p> <p>Szürke, és hűvös valósággal gördül le a szemem sarkából ébresztőn egy könnycsepp, szerdán, februárban, reggel, nélküled, magányosan.  </p> <p><a href="https://kinotthej.cafeblog.hu/files/2015/02/konny-150x150.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-1903" src="https://kinotthej.cafeblog.hu/files/2015/02/konny-150x150.jpg" alt="" width="150" height="150" /></a></p>rich