A XIX. századi “szeretőm”

“Nem tudom a megfelelő szavakba csomagolni mindazt, amit azzal kapcsolatban érzek, amit Tőled kaptam. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy gyógyír vagy számomra, a friss sebekre, és olykor a régi hegekre egyaránt, de ma a gyakorlatban is tapasztalhattam. Ezt mostanra már tudod mire értem.
A beszélgetéseink során sokszor éreztem, hogy haladok, haladok előre a közelmúltam napról napra a hátam mögött hagyva. Némi kétely azonban mindig maradt bennem. Mi lesz majd, ha jön egy árny a múltból…
Jött, és nem omlottam össze a súlya alatt, nem éreztem, nem volt neki súlya. Az, hogy ez egyébként is bekövetkezett volna nem kétlem, az, hogy mikor, nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy még nem most. Hogy ezek ellenére most mégis eljutottam ide, azt köszönhetem Neked.
Képes voltál, vagy arra, hogy megmutasd nem vagyok érzéketlen, tudnék adni, és befogadni is, ha arra kerülne sor. Készen állok.”

Minden, amit irántad, veled kapcsolatban érzek, mindent, amiért napról napra vágyom, hogy még kaphassak, adhassak, ez a néhány sor rejti magában. Válasz részemről, felelet, a mit várok, mit szeretnék kérdésedre. Szeretném megtapasztalni, ahogy a türelem, a fokozatosság elmélyüléssé, teljes átadássá alakul, eltűnnek a korlátok, és semmi más nem marad csak a meztelen igazság. Amikor a közénk, és a valóság közé ékelődött álarcok lefoszlanak. Azok a maszkok, melyek jelenleg azért vannak még rajtunk, hogy tudjunk mit lefejteni egymásról, hogy vágyjunk mögéjük nézni. Akarjuk meglátni a Nőben rejlő kislányt, a Férfi mögött megbúvó kisfiút, vagy épp tudomásul venni azt, hogy ők nem léteznek. Amikor már szeretnénk egymás szemébe nézni, amikor már tudunk egymás szemébe nézni, érezzük, hogy mitől szabadítjuk meg egymást, magunkat. Érzékeljük a másik valódi”súlyát”.

A Férfit, aki vagy, a Férfit, aki által teljes lehet egy Nő, Őt akarom. Ízlelni a zamatod, magamba szívni az illatod, hagyni, hogy kitágítsd az elmém, és ledöntsd a korlátaim. Megélni akarlak Téged minden formában, megélni ahogy engem látsz, formálsz, alakítasz, megélsz. Elfogadni az erőd, a tekintélyed, a tudásod, hagyni, hogy megérints, hogy játssz rajtam, velem, úgy, ahogy eddig senki más. Elvenni Belőled, elfogadni Tőled mindent, amit csak adhatsz a tökéletes tökéletlenségeddel.

Hagyni, hogy uralj, élvezni, szeretni, hogy Férfi vagy, és én általad igazi Nő.