A kinőtt héj

A mindenki valósága, és az általam lidércekkel benépesített, terhekkel megpakolt, sérelmekből épített világ között egyre kevésbé tudok különbséget tenni. A határok egyre elmosódnak, olykor már, soha nem is volt állapotként tekintek rájuk. A tudatom ép, még fertőzetlen része, tisztán érzékeli, hogy valaha léteztek ezek a mezsdjék a józan ész, értelem, és a kényszeresen destruktív életfelfogás között, mára azonban egyre kevésbé tudnak érvényesülni a mindennapok sötétségében…. Tovább »

Nagyon várták, Ő mégsem jött, nem akart megérkezni. Dacolva harcolt a jövetele ellen, de mindhiába. A tiltakozása egy őszi napon végleg véget ért, már nem volt maradása, ahogy választása sem. Csupaszon, védtelenül, riadtan, és hangosan érkezett. Óvták, dédelgették, és féltve szerették. Az érkezés keserű íze mintha már nem létezett volna benne, nem maradt semmi a jövetelét megelőző időkből. Nem voltak emlékképek, sem… Tovább »

Időről időre felmerül bennem egy kérdés, de egyértelmű választ a mai napig nem tudtam rá adni, pedig elég alaposan körbetáncoltam már az életem különböző szakaszaiban, jobb, rosszabb, boldogabb, kevésbé örömteli napokon, de a végeredmény változatlan. Hagytam én valaha is bárkiben életre szóló, maradandó nyomokat, melyeken nem fog az idő, amik mindig mosolyt csalnak az arcodra, melegséggel töltenek el, és… Tovább »

Ízek, illatok, érzések, és pillanatok, melyek örökre bevésődtek. Mintha belülről vésték, kaparták volna fel erőszakkal a koponyám belső falára, hogy aztán már mindörökké velem legyenek. Tényleg vésték, vagy valójában magam hagytam, hagyom még most is, hogy belém ivódjanak, velem lélegezzenek, és tovább burjánzanak bennem, míg nem az egész lényemet fel nem falják? Szeretném hinni, hogy nem így van,… Tovább »