A kinőtt héj

Az éhség folyamatos, a vágy szűnni nem akaró, kínzó türelmetlenséggel kerít hatalmába. Testem, és lelkem mind újabb, és újabb táplálék után kutat. A remény gusztustalan féregként űz az ismeretlenbe, elhitetvén velem, hogy vágyott, simogató érzés felé kísér. Gúnyos mosoly kíséretében, fülsiketítő sikolyt hallatván fejti le rólam karját, és mélyeszti belém méreggel átitatott karmait. Nem kísér végig… Tovább »

Fájdalmasan járja át a testem, nyüszítve szakad ki belőlem, és üvöltve tör fel a torkomból. A forró vízsugarak keverednek könnyeimmel, égető nyomot hagyva maguk után, gördülnek végig arcomon, és távoznak a lefolyón át. Szeretném a lelkemből is ilyen könnyedén, a fizika törvényszerűségeihez hasonlóan, elengedni a mardosó gondolatokat, kínzó érzéseket. Próbálom megérteni miért kaptam meg őket ismét ilyen intenzíven, milyen… Tovább »

A mindenki valósága, és az általam lidércekkel benépesített, terhekkel megpakolt, sérelmekből épített világ között egyre kevésbé tudok különbséget tenni. A határok egyre elmosódnak, olykor már, soha nem is volt állapotként tekintek rájuk. A tudatom ép, még fertőzetlen része, tisztán érzékeli, hogy valaha léteztek ezek a mezsdjék a józan ész, értelem, és a kényszeresen destruktív életfelfogás között, mára azonban egyre kevésbé tudnak érvényesülni a mindennapok sötétségében…. Tovább »

Sűrű hajzuhatag ölelte oltalmazón körbe arcát, lassú, tétova mozdulatok fogták kezét, és kísérték a találkozóra. Hosszú percek csendes hallgatása előzte meg a pillanatot, mielőtt egymásra emelték volna tekintetüket. A végtelenségig ismétlődve tükröződtek egymás szemében. Kereste benne önmagát, de csak azt látta, amit az a másik látni hagyott. Torz tükör keretezte orcáját, de ezt akkor még nem tudhatta. Vakon hitte, hogy a valóságot mutatja… Tovább »

Szelíd nyugalommal, simogató melegséggel ébresztenek a hajnal első sugarai. Élvezem, ahogy az Éj, sűrű, sötét kábulatával még fogva tart, csak fokozatosan lazít szorításán, és kezd elengedni, átadni a Napnak. Hagyom ezt az érzést minden részletében kiteljesedni, beengedni, ajándékként elfogadni, és megőrizni. Gyengéd, óvatos mozdulatok csomagolják ki a pillanatot, és adják azt kezembe a teljes tökéletességében. A karom tétován keresgél, a fülem élénken figyel,… Tovább »

Ízek, illatok, érzések, és pillanatok, melyek örökre bevésődtek. Mintha belülről vésték, kaparták volna fel erőszakkal a koponyám belső falára, hogy aztán már mindörökké velem legyenek. Tényleg vésték, vagy valójában magam hagytam, hagyom még most is, hogy belém ivódjanak, velem lélegezzenek, és tovább burjánzanak bennem, míg nem az egész lényemet fel nem falják? Szeretném hinni, hogy nem így van,… Tovább »

Fogalmam sincs hogyan lehet édesanyaként kezelni azt a helyzetet, amit az élet, ironikus módon, néhány hónappal ezelőtt a családunkban teremtett, de látom, és tapasztalom is, hogy mennyire nehezen, illetve vegyes érzelmekkel telve éli meg édesanyám. Mégis mekkora esély van arra, hogy a szülők nagyjából egy hét eltéréssel kapják a hírt az egyik gyermeküktől, hogy úton van az első unoka, míg… Tovább »