A kinőtt héj

Vékony görnyedtségben ívelt át felette a sötét éjszaka magánya. Pontokban felcsillanó holdsugarak vágtak mezsdjét a végtelen mindenség, és a halandó lét közé, ahogy a sűrű folyam habzó nyalábjai a partot mosták. Hűvös szél borzolta a fákat, míg az éj hangjai ringatták az álmok bölcsőjét.  A néma nyugalom, lassú léptek nyomát hagyva, fogta a mardosó kétely… Tovább »

Miért nem “tartod”, miért nem kezeled úgy ezt az “ünnepet”, megemlékezési időszakot, mint az átlag, normális ember? Miért nem bír számodra azzal, és olyan jelentőséggel, mint ahogy bírnia kellene? Nem tudod kezelni, a végleges elmúlás okozta fájdalmat nem tudod, az őt megillető helyre, a”belső” polcodra feltenni. Benned nincsen számára kialakított hely. Soha nem is volt, félelem, és zavar tátong a helyén…. Tovább »