A kinőtt héj

Az éhség folyamatos, a vágy szűnni nem akaró, kínzó türelmetlenséggel kerít hatalmába. Testem, és lelkem mind újabb, és újabb táplálék után kutat. A remény gusztustalan féregként űz az ismeretlenbe, elhitetvén velem, hogy vágyott, simogató érzés felé kísér. Gúnyos mosoly kíséretében, fülsiketítő sikolyt hallatván fejti le rólam karját, és mélyeszti belém méreggel átitatott karmait. Nem kísér végig… Tovább »

Szelíd nyugalommal, simogató melegséggel ébresztenek a hajnal első sugarai. Élvezem, ahogy az Éj, sűrű, sötét kábulatával még fogva tart, csak fokozatosan lazít szorításán, és kezd elengedni, átadni a Napnak. Hagyom ezt az érzést minden részletében kiteljesedni, beengedni, ajándékként elfogadni, és megőrizni. Gyengéd, óvatos mozdulatok csomagolják ki a pillanatot, és adják azt kezembe a teljes tökéletességében. A karom tétován keresgél, a fülem élénken figyel,… Tovább »

Te vagy az egyetlen, aki mögött a lakás ajtaja esténként bezárul, nincs további kulcscsörgés, nincs kit várnod, egyedül vagy. Ez a nyomasztó, üres érzés, már a hazafelé vezető úton rád telepszik, olykor nem hessegeted el, inkább hagyod, hogy helyét az emlékek melege vegye át. Az örömteli várakozás érzésével teli, múltbéli estékre gondolsz vissza. Ezek az emlékek azonban, a késő őszi alkonyokon, még fájdalmasabbak, így hagyod… Tovább »