Sötét menedék
Vékony görnyedtségben ívelt át felette a sötét éjszaka magánya. Pontokban felcsillanó holdsugarak vágtak mezsdjét a végtelen mindenség, és a halandó lét közé, ahogy a sűrű folyam habzó nyalábjai a partot mosták. Hűvös szél borzolta a fákat, míg az éj hangjai ringatták az álmok bölcsőjét. A néma nyugalom, lassú léptek nyomát hagyva, fogta a mardosó kétely… Tovább »
