A kinőtt héj

A reggelek nehezebbek, mitől, miért? Az este meglelt nyugalom még ott van benned, de már nem olyan erős, nincs egyedül.  Tudatosság, tudatosnak kell lenned, előre, csak előre, ne nézz hátra, kicsit se, ne fürödj meg a fájdalom mocsarában, mert ellep, újra ellep. Beszéltek, gyakorlatias dolgokról, fáj, de tudod elkerülhetetlen, ez már nem a tegnapi pillanat,… Tovább »

Ott van, érzed, megérint, egy pillanatra úgy tűnik neki is fáj… nehezebb. A lelked egy része ismét meghal… minden nap, minden reggel mintha újra, és újra meghalna benned valami. Nem érted, nem érted… hogy halhat meg ismét… minden nap mintha a tegnapot másolná. Csapdába estél, az idő csapdájába. Meddig, mióta, mikortól? Ismét fuldokolsz, nem tudod… Tovább »

Felkelsz, mert nem tudsz mást tenni, ösztönből cselekszel, és elindulsz. Elindulsz, mert így szoktad, a rutin visz magával, ehhez nem kell gondolkodnod… jelenleg erre van szükséged. Kérdések, reakciók, majd megint kérdések… ismét beszélsz, tovább beszélsz, mert addig sem kell gondolkodnod. Döbbenet: rádöbbensz, hogy a napi rutin megöli benned a fájdalom egy részét… elkezded tudatosan használni… Tovább »

Kezdesz magadhoz térni, a tested kezd magához térni, a teljes súlyát érzed… majd fejbe vág, fejbe vág a „0.”nap. Nem kapsz levegőt, fuldokolsz, nem tudod, hogy állj fel, nem tudod, hogy miért is álljál fel. Minden, aminek addig jelentősége volt, az mostanra jelentéktelenné vált. Üres vagy, üres körülötted minden, és nem tudod, merre indulj, hogy… Tovább »

…. a nap, amikor a világ megfordult veled, amikor a félelmek egy pillanat alatt valósággá váltak, és az arcodba ordították, hogy VÉGE, vége mindennek, amiben addig hittél, bíztál, és reméltél.  Egyetlen pillanat, egyetlen, amit előtte elképzelni sem tudtál, és most ott van… most éled át, most éled, nem holnap, nem tegnap, hanem most, ott és… Tovább »