A kinőtt héj

Készülődéssel vegyített fülledt várakozás. Forró párától nedves tükrök, parfüm permettől nyirkos, fanyar éterben táncoló ritmikus dallamok. Kéjes lassúságban vonagló órák a vágyakozástól felhevült gyötrelmek előszobájában. A sűrű necc óvatosan kúszik fel a lábfejről combközépig, hogy az igéző csipke ölelésében végezze be útját. A csíptető bilincsként kattan a csábító fekete karján, így láncolva azt végleg magához. A csípőt lágyan simogató fodrok vékony sávban futnak tovább… Tovább »

Az ajtó mögött magunkra hagyott állapot törvényszerűen ismét mozgásba lendíti gondolataink fogaskerekét a látogatónkkal kapcsolatosan, az enyémet legalábbis mindenképp. Elkezdem kibontani, részleteiben megvizsgálni, majd egészében értelmezni a történteket. Mindennek legalább két oldala, nézőpontja van, és akár egészen más értelme a túloldalról nézve mint, amit mi egymagunk próbáltunk neki adni. Az, hogy mennyire van lehetőségünk a másik oldal teljes megismerésére, általunk… Tovább »

Nem veheti el Tőlem senki, mert nem úgy kaptam, rakták elém, vagy nyújtották át, mint egy jutalmat… megdolgoztam érte, és most magamat ajándékoztam meg vele. Sokáig próbáltam menekülni a döntések, a “helyesnek” vélt út választása elől, mert úgy éreztem nem tudok még rálépni. Nincs erőm, mondogattam, most még nincs. Pedig mindvégig tudtam, tisztában voltam vele, hogy… Tovább »

Észrevétlen érkezik, tekeredik rá minden idegszálamra, ül bele minden barázdába, és felejti ott magát növekedésre ítélve. Feszültséggel telve végigfut a gerincemen, csigolyáról csigolyára ereszkedve alá egyre lejjebb, és mélyebbre bennem, hogy ott növekedhessen, fejlődhessen tovább azzá, amivé csak engedem.  Óvatos, és tétova léptek nyomát hagyva maga után indul el felfedező útjára. Forró lehelete perzseli érintés után sóvárgó bőröm, és hullámverések sorozatát indítja… Tovább »

Köszönöd a kérdést, köszönöd, hogy fel merte tenni, meg merte kérdezni, vagy csak kikívánkozott belőle, de feltette. Igen, tudod hova szeretnél eljutni, és azt is, hogy ehhez milyen utat kell végigjárnod. Eltökéltséged egyetlen ellensége az idő, mely a beláthatatlanságával üthet rést a mindennapok pajzsán. De azt is tudod, hogy az idő sokszor igazolt már Téged, és… Tovább »

Te vagy az egyetlen, aki mögött a lakás ajtaja esténként bezárul, nincs további kulcscsörgés, nincs kit várnod, egyedül vagy. Ez a nyomasztó, üres érzés, már a hazafelé vezető úton rád telepszik, olykor nem hessegeted el, inkább hagyod, hogy helyét az emlékek melege vegye át. Az örömteli várakozás érzésével teli, múltbéli estékre gondolsz vissza. Ezek az emlékek azonban, a késő őszi alkonyokon, még fájdalmasabbak, így hagyod… Tovább »

Próbára tetted magad, vagy csak szükségszerű lépés volt a felépülési folyamatodban? Az érzelmi elszakadás okozta fájdalom azonnal jelentkezett benned, a fizikai hiány csak idővel társult hozzá. A hiány ugyan fizikai volt, de mégsem az ősi szükségletből fakadó. Az intenzív érzelmi fájdalom csillapodása, idővel, kérdéseket vet fel benned a fizikai szükségleteiddel kapcsolatban. Mégis hol vannak, hova tűntek?… Tovább »