A tudat határán, az ösztönök kapujában
Észrevétlen érkezik, tekeredik rá minden idegszálamra, ül bele minden barázdába, és felejti ott magát növekedésre ítélve. Feszültséggel telve végigfut a gerincemen, csigolyáról csigolyára ereszkedve alá egyre lejjebb, és mélyebbre bennem, hogy ott növekedhessen, fejlődhessen tovább azzá, amivé csak engedem. Óvatos, és tétova léptek nyomát hagyva maga után indul el felfedező útjára. Forró lehelete perzseli érintés után sóvárgó bőröm, és hullámverések sorozatát indítja… Tovább »
