A kinőtt héj

Édesanya, a másik édesanya… nem tudsz, nem lehet rá felkészülni. Válaszokat szeretnél adni, válaszokat, melyeket Te már tudsz… neki is segíthetnek, és köszönetet, köszönetet mindenért. Felszakad… végre felszakad, minden, amit eddig nem mondtál, nem mondhattál, vagy csak nem tudtál. Ismét vigasztalhatatlannak érzed magad, Ő-t, Ők-et is elvesztetted, támogat, most is támogat… erőt ad. Össze fogod… Tovább »

Ébredés… körülvesz a sötétség, zsibbasztó sötétség… máshol ébredsz… fáradt, és elgyötört vagy. A saját zokogásod ringat újra álomba… még nem akarod elkezdeni a napot. Nem tudnak veled mit kezdeni, érzed, látod… látják, érzik. Elátkozod az összes dalszövegírót… a pokol tüzén égetnéd el a teremtményeiket, a még meg nem fogantakkal, és az eljövendőkkel együtt. Neked, utolsó… Tovább »

Vegyes érzelmek ébresztenek… nem vagy velük egyedül. „Ugye nem döntöttünk rosszul?”… nem érted, egy pillanatra nem érted. „Az éjszaka… ugye nem rontottunk el mindent, ugye nem romlik el tőle az, ami még megvan?” „Nem, nem döntöttünk rosszul, még mindig ugyanaz az ember vagy számomra.” Egymás karjaiban indul útnak nap. Búcsú… a félelmek ismét ott vannak… Tovább »

Ébredés… fojtogat, belülről fojtogat… nem érted, ismét nem érted hova tűnt az előző nap. Ott hagyod Ő-t… utat engedsz neki, már nem tudod bent tartani, már nem akarod magad tartani, hagyod folyni… végig az arcodon, a lelkeden… félsz, nagyon félsz. A tested rázza a zokogás, nem tudod kontrollálni, elvesztetted a kapcsolatot a külvilággal. Készülsz, tudatosan… Tovább »

A reggelek nehezebbek, mitől, miért? Az este meglelt nyugalom még ott van benned, de már nem olyan erős, nincs egyedül.  Tudatosság, tudatosnak kell lenned, előre, csak előre, ne nézz hátra, kicsit se, ne fürödj meg a fájdalom mocsarában, mert ellep, újra ellep. Beszéltek, gyakorlatias dolgokról, fáj, de tudod elkerülhetetlen, ez már nem a tegnapi pillanat,… Tovább »

Ott van, érzed, megérint, egy pillanatra úgy tűnik neki is fáj… nehezebb. A lelked egy része ismét meghal… minden nap, minden reggel mintha újra, és újra meghalna benned valami. Nem érted, nem érted… hogy halhat meg ismét… minden nap mintha a tegnapot másolná. Csapdába estél, az idő csapdájába. Meddig, mióta, mikortól? Ismét fuldokolsz, nem tudod… Tovább »

Felkelsz, mert nem tudsz mást tenni, ösztönből cselekszel, és elindulsz. Elindulsz, mert így szoktad, a rutin visz magával, ehhez nem kell gondolkodnod… jelenleg erre van szükséged. Kérdések, reakciók, majd megint kérdések… ismét beszélsz, tovább beszélsz, mert addig sem kell gondolkodnod. Döbbenet: rádöbbensz, hogy a napi rutin megöli benned a fájdalom egy részét… elkezded tudatosan használni… Tovább »