A kinőtt héj

Készülődéssel vegyített fülledt várakozás. Forró párától nedves tükrök, parfüm permettől nyirkos, fanyar éterben táncoló ritmikus dallamok. Kéjes lassúságban vonagló órák a vágyakozástól felhevült gyötrelmek előszobájában. A sűrű necc óvatosan kúszik fel a lábfejről combközépig, hogy az igéző csipke ölelésében végezze be útját. A csíptető bilincsként kattan a csábító fekete karján, így láncolva azt végleg magához. A csípőt lágyan simogató fodrok vékony sávban futnak tovább… Tovább »

Az éhség folyamatos, a vágy szűnni nem akaró, kínzó türelmetlenséggel kerít hatalmába. Testem, és lelkem mind újabb, és újabb táplálék után kutat. A remény gusztustalan féregként űz az ismeretlenbe, elhitetvén velem, hogy vágyott, simogató érzés felé kísér. Gúnyos mosoly kíséretében, fülsiketítő sikolyt hallatván fejti le rólam karját, és mélyeszti belém méreggel átitatott karmait. Nem kísér végig… Tovább »

Nem tudta egyértelműen megfogalmazni mit szeretne, csak azt, mi az, mit nem akar, nem tudna elfogadni, képtelen lenne vele azonosulni. A sorra kimondott “Nem”-ek, a lehetséges “Igen”-ek számát csökkentették, míg végül teljesen elmaradtak. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy nap már ne így legyen, kezdte magát megérteni, de elfogadni még nem. Könnyebb lett volna, mégsem tudta hogyan kell nem rétegekben létezni, hogy… Tovább »

Öreg, kegyetlenül érik egy hatalmas saller, amit, ha tetszik, ha nem, de amolyan adj isten fogadj isten módjára kiosztok majd üdvözlésképpen, ha egyszer elém tolod azt a szőrös pofázmányodat. Az csak egy apró, majdhogynem elhanyagolható tény, hogy se híred, se hamvad, és még egy nyuvadt sms-t sem dobsz rám, hogy késni fogsz, az azonban már igazán… Tovább »

“Nem tudom a megfelelő szavakba csomagolni mindazt, amit azzal kapcsolatban érzek, amit Tőled kaptam. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy gyógyír vagy számomra, a friss sebekre, és olykor a régi hegekre egyaránt, de ma a gyakorlatban is tapasztalhattam. Ezt mostanra már tudod mire értem.A beszélgetéseink során sokszor éreztem, hogy haladok, haladok előre a közelmúltam napról napra… Tovább »

Észrevétlen érkezik, tekeredik rá minden idegszálamra, ül bele minden barázdába, és felejti ott magát növekedésre ítélve. Feszültséggel telve végigfut a gerincemen, csigolyáról csigolyára ereszkedve alá egyre lejjebb, és mélyebbre bennem, hogy ott növekedhessen, fejlődhessen tovább azzá, amivé csak engedem.  Óvatos, és tétova léptek nyomát hagyva maga után indul el felfedező útjára. Forró lehelete perzseli érintés után sóvárgó bőröm, és hullámverések sorozatát indítja… Tovább »

Te vagy az egyetlen, aki mögött a lakás ajtaja esténként bezárul, nincs további kulcscsörgés, nincs kit várnod, egyedül vagy. Ez a nyomasztó, üres érzés, már a hazafelé vezető úton rád telepszik, olykor nem hessegeted el, inkább hagyod, hogy helyét az emlékek melege vegye át. Az örömteli várakozás érzésével teli, múltbéli estékre gondolsz vissza. Ezek az emlékek azonban, a késő őszi alkonyokon, még fájdalmasabbak, így hagyod… Tovább »