A kinőtt héj

Szurokmáz

Az eltűnés, megszűnés, kiürülés különböző szintjeire érkezés, magaslatokból történő mély repülések, és zuhanások, minden szárnyalást követő még mélyebbre süllyedés, frusztrálóbb percek, órák, és napok. Újabb mérföldkövek az összeomláshoz vezető úton, egyre fogyó levegő, sűrűn, és vészjóslón gomolygó gondolatok, zsibbasztó álmok, és üres nappalok. Távolodó vágyak, homályba vesző, felvillanó életképek az elképzelt eljövendőről, illatok, ízek, és álmok a múltbéli jövőből. Megalkuvás, félmegoldások,… Tovább »

A XIX. századi “szeretőm”

“Nem tudom a megfelelő szavakba csomagolni mindazt, amit azzal kapcsolatban érzek, amit Tőled kaptam. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy gyógyír vagy számomra, a friss sebekre, és olykor a régi hegekre egyaránt, de ma a gyakorlatban is tapasztalhattam. Ezt mostanra már tudod mire értem.A beszélgetéseink során sokszor éreztem, hogy haladok, haladok előre a közelmúltam napról napra… Tovább »

A tudat határán, az ösztönök kapujában

Észrevétlen érkezik, tekeredik rá minden idegszálamra, ül bele minden barázdába, és felejti ott magát növekedésre ítélve. Feszültséggel telve végigfut a gerincemen, csigolyáról csigolyára ereszkedve alá egyre lejjebb, és mélyebbre bennem, hogy ott növekedhessen, fejlődhessen tovább azzá, amivé csak engedem.  Óvatos, és tétova léptek nyomát hagyva maga után indul el felfedező útjára. Forró lehelete perzseli érintés után sóvárgó bőröm, és hullámverések sorozatát indítja… Tovább »

Egyezernyolcszázhuszonöttel ezelőtt

Ízek, illatok, érzések, és pillanatok, melyek örökre bevésődtek. Mintha belülről vésték, kaparták volna fel erőszakkal a koponyám belső falára, hogy aztán már mindörökké velem legyenek. Tényleg vésték, vagy valójában magam hagytam, hagyom még most is, hogy belém ivódjanak, velem lélegezzenek, és tovább burjánzanak bennem, míg nem az egész lényemet fel nem falják? Szeretném hinni, hogy nem így van,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!