A kinőtt héj

Vékony görnyedtségben ívelt át felette a sötét éjszaka magánya. Pontokban felcsillanó holdsugarak vágtak mezsdjét a végtelen mindenség, és a halandó lét közé, ahogy a sűrű folyam habzó nyalábjai a partot mosták. Hűvös szél borzolta a fákat, míg az éj hangjai ringatták az álmok bölcsőjét.  A néma nyugalom, lassú léptek nyomát hagyva, fogta a mardosó kétely… Tovább »

Fájdalmasan járja át a testem, nyüszítve szakad ki belőlem, és üvöltve tör fel a torkomból. A forró vízsugarak keverednek könnyeimmel, égető nyomot hagyva maguk után, gördülnek végig arcomon, és távoznak a lefolyón át. Szeretném a lelkemből is ilyen könnyedén, a fizika törvényszerűségeihez hasonlóan, elengedni a mardosó gondolatokat, kínzó érzéseket. Próbálom megérteni miért kaptam meg őket ismét ilyen intenzíven, milyen… Tovább »

Szelíd nyugalommal, simogató melegséggel ébresztenek a hajnal első sugarai. Élvezem, ahogy az Éj, sűrű, sötét kábulatával még fogva tart, csak fokozatosan lazít szorításán, és kezd elengedni, átadni a Napnak. Hagyom ezt az érzést minden részletében kiteljesedni, beengedni, ajándékként elfogadni, és megőrizni. Gyengéd, óvatos mozdulatok csomagolják ki a pillanatot, és adják azt kezembe a teljes tökéletességében. A karom tétován keresgél, a fülem élénken figyel,… Tovább »

Fogalmam sincs hogyan lehet édesanyaként kezelni azt a helyzetet, amit az élet, ironikus módon, néhány hónappal ezelőtt a családunkban teremtett, de látom, és tapasztalom is, hogy mennyire nehezen, illetve vegyes érzelmekkel telve éli meg édesanyám. Mégis mekkora esély van arra, hogy a szülők nagyjából egy hét eltéréssel kapják a hírt az egyik gyermeküktől, hogy úton van az első unoka, míg… Tovább »

Köszönöd a kérdést, köszönöd, hogy fel merte tenni, meg merte kérdezni, vagy csak kikívánkozott belőle, de feltette. Igen, tudod hova szeretnél eljutni, és azt is, hogy ehhez milyen utat kell végigjárnod. Eltökéltséged egyetlen ellensége az idő, mely a beláthatatlanságával üthet rést a mindennapok pajzsán. De azt is tudod, hogy az idő sokszor igazolt már Téged, és… Tovább »

Te vagy az egyetlen, aki mögött a lakás ajtaja esténként bezárul, nincs további kulcscsörgés, nincs kit várnod, egyedül vagy. Ez a nyomasztó, üres érzés, már a hazafelé vezető úton rád telepszik, olykor nem hessegeted el, inkább hagyod, hogy helyét az emlékek melege vegye át. Az örömteli várakozás érzésével teli, múltbéli estékre gondolsz vissza. Ezek az emlékek azonban, a késő őszi alkonyokon, még fájdalmasabbak, így hagyod… Tovább »

Tedd fel a kérdést magadnak, hogyan reagálnál a hírre, ha még együtt lennétek? Pont úgy, ahogy az elmúlt 1-1,5 évben mindig. A gyomrod mélyén kialakuló érzés kis gombóc formájában szép lassan növekedve felkúszik a torkodba, átjárja a tested, és rátelepszik a mellkasodra, míg könnyek nem szöknek a szemedbe. Te miért nem kaphattad meg az élettől, Tőle, azt, ami… Tovább »