A kinőtt héj

A falakon túl, megélés

Sűrű hajzuhatag ölelte oltalmazón körbe arcát, lassú, tétova mozdulatok fogták kezét, és kísérték a találkozóra. Hosszú percek csendes hallgatása előzte meg a pillanatot, mielőtt egymásra emelték volna tekintetüket. A végtelenségig ismétlődve tükröződtek egymás szemében. Kereste benne önmagát, de csak azt látta, amit az a másik látni hagyott. Torz tükör keretezte orcáját, de ezt akkor még nem tudhatta. Vakon hitte, hogy a valóságot mutatja… Tovább »

A falakon túl, emlékezés

Nagyon várták, Ő mégsem jött, nem akart megérkezni. Dacolva harcolt a jövetele ellen, de mindhiába. A tiltakozása egy őszi napon végleg véget ért, már nem volt maradása, ahogy választása sem. Csupaszon, védtelenül, riadtan, és hangosan érkezett. Óvták, dédelgették, és féltve szerették. Az érkezés keserű íze mintha már nem létezett volna benne, nem maradt semmi a jövetelét megelőző időkből. Nem voltak emlékképek, sem… Tovább »

Maradandó nyomok

Időről időre felmerül bennem egy kérdés, de egyértelmű választ a mai napig nem tudtam rá adni, pedig elég alaposan körbetáncoltam már az életem különböző szakaszaiban, jobb, rosszabb, boldogabb, kevésbé örömteli napokon, de a végeredmény változatlan. Hagytam én valaha is bárkiben életre szóló, maradandó nyomokat, melyeken nem fog az idő, amik mindig mosolyt csalnak az arcodra, melegséggel töltenek el, és… Tovább »

Csendes valóság

Szelíd nyugalommal, simogató melegséggel ébresztenek a hajnal első sugarai. Élvezem, ahogy az Éj, sűrű, sötét kábulatával még fogva tart, csak fokozatosan lazít szorításán, és kezd elengedni, átadni a Napnak. Hagyom ezt az érzést minden részletében kiteljesedni, beengedni, ajándékként elfogadni, és megőrizni. Gyengéd, óvatos mozdulatok csomagolják ki a pillanatot, és adják azt kezembe a teljes tökéletességében. A karom tétován keresgél, a fülem élénken figyel,… Tovább »

Nagyfater kerestetik 2.0

Öreg, kegyetlenül érik egy hatalmas saller, amit, ha tetszik, ha nem, de amolyan adj isten fogadj isten módjára kiosztok majd üdvözlésképpen, ha egyszer elém tolod azt a szőrös pofázmányodat. Az csak egy apró, majdhogynem elhanyagolható tény, hogy se híred, se hamvad, és még egy nyuvadt sms-t sem dobsz rám, hogy késni fogsz, az azonban már igazán… Tovább »

A XIX. századi “szeretőm”

“Nem tudom a megfelelő szavakba csomagolni mindazt, amit azzal kapcsolatban érzek, amit Tőled kaptam. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy gyógyír vagy számomra, a friss sebekre, és olykor a régi hegekre egyaránt, de ma a gyakorlatban is tapasztalhattam. Ezt mostanra már tudod mire értem.A beszélgetéseink során sokszor éreztem, hogy haladok, haladok előre a közelmúltam napról napra… Tovább »

A tudat határán, az ösztönök kapujában

Észrevétlen érkezik, tekeredik rá minden idegszálamra, ül bele minden barázdába, és felejti ott magát növekedésre ítélve. Feszültséggel telve végigfut a gerincemen, csigolyáról csigolyára ereszkedve alá egyre lejjebb, és mélyebbre bennem, hogy ott növekedhessen, fejlődhessen tovább azzá, amivé csak engedem.  Óvatos, és tétova léptek nyomát hagyva maga után indul el felfedező útjára. Forró lehelete perzseli érintés után sóvárgó bőröm, és hullámverések sorozatát indítja… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!