Egyezernyolcszázhuszonöttel ezelőtt
Ízek, illatok, érzések, és pillanatok, melyek örökre bevésődtek. Mintha belülről vésték, kaparták volna fel erőszakkal a koponyám belső falára, hogy aztán már mindörökké velem legyenek. Tényleg vésték, vagy valójában magam hagytam, hagyom még most is, hogy belém ivódjanak, velem lélegezzenek, és tovább burjánzanak bennem, míg nem az egész lényemet fel nem falják? Szeretném hinni, hogy nem így van,… Tovább »