A kinőtt héj

A végéhez közeledik az ideiglenes, és önkéntes száműzetésed utolsó napja. Kezdted megszokni, kezdett kialakulni… félsz itt hagyni, mi lesz most, mi lesz utána? Szembe kell nézned a hétköznapokkal, a megszokott, de jelenleg még idegen hétköznapokkal. Készültek… kedvesen, bájosan, szívszorítóan. Kis bor, kis pálinka, kis hazai, és egy nagy adag szeretet. Szeretet egymás iránt, szeretet a… Tovább »

Felkavar, sok minden olyan könnyen felkavar. Múlt, a múltat nem tudod, soha nem tudtad elengedni, a lényed egy része esszenciálisan őrizte, és őrzi most is. Bosszant, felkavar, nem érted mit láttál, mit láthattál akkor, és leginkább benne. Nem ért, idegesítően nem ért… buta, végtelenül buta. A kontraszt, a hatalmas kontraszt az, ami felkavar. Ő, és… Tovább »

A reggel nehéz, továbbra is nehéz, reméled, hamarosan újra csak reggelek lesznek… egyszerű reggelek. Az átmenetileg kialakított napi rutint követed, ezekkel töltöd meg a napod, az ürességgel nem tudsz megbirkózni. A pillanatnyi nyugalmak, mintha hosszabbodnának, a tudatosság mintha működne, akarod, hogy működjön, kétségbeesetten akarod. Elemzel, nem magadat, kapcsolatokat, mások kapcsolatát, tanácsolsz, tanácsokat adsz, és csak… Tovább »

Édesanya, a másik édesanya… nem tudsz, nem lehet rá felkészülni. Válaszokat szeretnél adni, válaszokat, melyeket Te már tudsz… neki is segíthetnek, és köszönetet, köszönetet mindenért. Felszakad… végre felszakad, minden, amit eddig nem mondtál, nem mondhattál, vagy csak nem tudtál. Ismét vigasztalhatatlannak érzed magad, Ő-t, Ők-et is elvesztetted, támogat, most is támogat… erőt ad. Össze fogod… Tovább »

Ébredés… körülvesz a sötétség, zsibbasztó sötétség… máshol ébredsz… fáradt, és elgyötört vagy. A saját zokogásod ringat újra álomba… még nem akarod elkezdeni a napot. Nem tudnak veled mit kezdeni, érzed, látod… látják, érzik. Elátkozod az összes dalszövegírót… a pokol tüzén égetnéd el a teremtményeiket, a még meg nem fogantakkal, és az eljövendőkkel együtt. Neked, utolsó… Tovább »

Vegyes érzelmek ébresztenek… nem vagy velük egyedül. „Ugye nem döntöttünk rosszul?”… nem érted, egy pillanatra nem érted. „Az éjszaka… ugye nem rontottunk el mindent, ugye nem romlik el tőle az, ami még megvan?” „Nem, nem döntöttünk rosszul, még mindig ugyanaz az ember vagy számomra.” Egymás karjaiban indul útnak nap. Búcsú… a félelmek ismét ott vannak… Tovább »

Ébredés… fojtogat, belülről fojtogat… nem érted, ismét nem érted hova tűnt az előző nap. Ott hagyod Ő-t… utat engedsz neki, már nem tudod bent tartani, már nem akarod magad tartani, hagyod folyni… végig az arcodon, a lelkeden… félsz, nagyon félsz. A tested rázza a zokogás, nem tudod kontrollálni, elvesztetted a kapcsolatot a külvilággal. Készülsz, tudatosan… Tovább »