A kinőtt héj

Készülődéssel vegyített fülledt várakozás. Forró párától nedves tükrök, parfüm permettől nyirkos, fanyar éterben táncoló ritmikus dallamok. Kéjes lassúságban vonagló órák a vágyakozástól felhevült gyötrelmek előszobájában. A sűrű necc óvatosan kúszik fel a lábfejről combközépig, hogy az igéző csipke ölelésében végezze be útját. A csíptető bilincsként kattan a csábító fekete karján, így láncolva azt végleg magához. A csípőt lágyan simogató fodrok vékony sávban futnak tovább… Tovább »

Az ajtó mögött magunkra hagyott állapot törvényszerűen ismét mozgásba lendíti gondolataink fogaskerekét a látogatónkkal kapcsolatosan, az enyémet legalábbis mindenképp. Elkezdem kibontani, részleteiben megvizsgálni, majd egészében értelmezni a történteket. Mindennek legalább két oldala, nézőpontja van, és akár egészen más értelme a túloldalról nézve mint, amit mi egymagunk próbáltunk neki adni. Az, hogy mennyire van lehetőségünk a másik oldal teljes megismerésére, általunk… Tovább »

Az emberi kapcsolatok, mint egy végtelen labirintus ajtói, kísérik az életem. Nem tudom mikor, és milyen ajtó nyílik meg előttem, csak azt, hogy sorra nyílnak, tárom ki őket. Az ajtók mögött nem tudom ki vár, és azt se, hogy ki nyomta le a kilincset… Én állok az Ő kapujában, vagy Ő az enyémben? Én tanulok Tőle,… Tovább »

Nem veheti el Tőlem senki, mert nem úgy kaptam, rakták elém, vagy nyújtották át, mint egy jutalmat… megdolgoztam érte, és most magamat ajándékoztam meg vele. Sokáig próbáltam menekülni a döntések, a “helyesnek” vélt út választása elől, mert úgy éreztem nem tudok még rálépni. Nincs erőm, mondogattam, most még nincs. Pedig mindvégig tudtam, tisztában voltam vele, hogy… Tovább »

A valóságot felfalja az itt, és most érzése, eltűnik minden mi korábban fogva tartott, szertefoszlik minden mi a jövőben aggasztott. Te, Én vagyunk, és létezünk. Karjaid védelmezőn óvnak, szavaid oltalmazón simogatnak. Kérdéseid szavaim szülik, kíváncsiságod hangom éltetik. Félelmeim őszinte tekinteted söprik félre, bizalmam tetteid adják.  Szemed tükrében látom magam, és Te visszatükröződsz bennem. Nincs kérdés,… Tovább »

Az éhség folyamatos, a vágy szűnni nem akaró, kínzó türelmetlenséggel kerít hatalmába. Testem, és lelkem mind újabb, és újabb táplálék után kutat. A remény gusztustalan féregként űz az ismeretlenbe, elhitetvén velem, hogy vágyott, simogató érzés felé kísér. Gúnyos mosoly kíséretében, fülsiketítő sikolyt hallatván fejti le rólam karját, és mélyeszti belém méreggel átitatott karmait. Nem kísér végig… Tovább »

A mindenki valósága, és az általam lidércekkel benépesített, terhekkel megpakolt, sérelmekből épített világ között egyre kevésbé tudok különbséget tenni. A határok egyre elmosódnak, olykor már, soha nem is volt állapotként tekintek rájuk. A tudatom ép, még fertőzetlen része, tisztán érzékeli, hogy valaha léteztek ezek a mezsdjék a józan ész, értelem, és a kényszeresen destruktív életfelfogás között, mára azonban egyre kevésbé tudnak érvényesülni a mindennapok sötétségében…. Tovább »