A kinőtt héj

Magadba zárva

Folyamatos sötétség vesz körül, helytől, időtől, napszaktól függetlenül. Egyre fáradtabb, és magányosabb vagy. Annak a kevés barátnak, jó szándékú embernek, akik körül vesznek sem akarsz már beszélni arról mi zajlik benned. Úgy véled elvárás, hogy legalább jobban, ha nem is jól legyél. Nem mondják, de Te mégis úgy érzed fogy a türelmük, mostanra nem itt kellene… Tovább »

A TÚL “SOKADIK” NAP

Hetek, lassan hónapok vannak mögötted, Te mégsem lettél bölcsebb, okosabb, és kevésbé boldogtalanabb.  A kezdeti erő, a változásra vágyás, az önmagad életre keltése tiszavirág életűnek bizonyult, amit jelenleg érzel, az csak az önsajnálat, mely napról napra felemészt. Nem, nem tudsz, hanem nem akarsz változni, változtatni. Megtorpantál, és ismét az okokat keresed, hogy miért. Nem vagy… Tovább »

A „TIZENHARMADIK” NAP

Izgatottsággal vegyes félelem az, ami átjár. Félsz, hogy mit mond, félsz, hogy milyen lesz, félsz magadtól, a reakciódtól, de leginkább attól félsz, hogy nem használ. Az új, és az ismeretlen tölt meg félelemmel. Át kell kapcsolnod, ki kell nyitnod, ki kell nyitnod magadban az ajtókat, azokat az ajtókat, melyek a jövőd rejtik, a Te jövőd,… Tovább »

A „TIZENKETTEDIK” NAP

Félsz, rettegsz, nem találod a nyugalmat, a napok alatt megteremtett elfogadás, tudatosság egy pillanat alatt eltűnt, a helyzet kimosta belőled. Felriadsz, folyamatosan felriadsz, az éjszaka megtépáz, jobban, mint az elmúlt napok bármelyike. Ő-t akarod, úgy érzed, csak Ő tud, tudott megnyugtatni a múltban, a még nagyon közeli múltban. Vágyod Ő-t, a teste melegét, a lelke… Tovább »

A „TIZENEGYEDIK” NAP

A végéhez közeledik az ideiglenes, és önkéntes száműzetésed utolsó napja. Kezdted megszokni, kezdett kialakulni… félsz itt hagyni, mi lesz most, mi lesz utána? Szembe kell nézned a hétköznapokkal, a megszokott, de jelenleg még idegen hétköznapokkal. Készültek… kedvesen, bájosan, szívszorítóan. Kis bor, kis pálinka, kis hazai, és egy nagy adag szeretet. Szeretet egymás iránt, szeretet a… Tovább »

A „TIZEDIK” NAP

Felkavar, sok minden olyan könnyen felkavar. Múlt, a múltat nem tudod, soha nem tudtad elengedni, a lényed egy része esszenciálisan őrizte, és őrzi most is. Bosszant, felkavar, nem érted mit láttál, mit láthattál akkor, és leginkább benne. Nem ért, idegesítően nem ért… buta, végtelenül buta. A kontraszt, a hatalmas kontraszt az, ami felkavar. Ő, és… Tovább »

A „KILENCEDIK” NAP

A reggel nehéz, továbbra is nehéz, reméled, hamarosan újra csak reggelek lesznek… egyszerű reggelek. Az átmenetileg kialakított napi rutint követed, ezekkel töltöd meg a napod, az ürességgel nem tudsz megbirkózni. A pillanatnyi nyugalmak, mintha hosszabbodnának, a tudatosság mintha működne, akarod, hogy működjön, kétségbeesetten akarod. Elemzel, nem magadat, kapcsolatokat, mások kapcsolatát, tanácsolsz, tanácsokat adsz, és csak… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!